Hazajárok, úgy érzem...
Megint elém tárult a színek, az illatok kavalkádja, a piaci zsongás, ismerős kedves arcok, marokkói zászló....
Ami nem ide illett, hogy nagyon hideg volt... Budapesten, a Nagycsarnokban voltunk a Marokkói Napok keretében.
Ez a hideg valahogy felejtődött a tánc alatt...
Sokan nézték táncunkat nagy kabátban, tudod "sapka-sál" -ban és sokan odajöttek a táncunk után beszélgetni, de előtte megkérdezték tudunk egy kicsit magyarul?? :)
"Mi most, marokkói magyarok vagy magyar marokkóiak vagyunk???" kérdezték vagy honnan is jöttünk ebben a "szerelésben ?".
Aranyos néni megállította Ágit a tánc után: "Nem tudom, hogy érti e drága, de na-gyon szé-pek vol-tak!" mondta lassan, hangosan, tagolva..:) édes volt!
Ilyenkor mindig honvágyam van egy kicsit.
Komoly bevésődést jelentett számomra Marokkó, az a 6 év amit ott töltöttünk.Kisebbik fiam ott is született.. Beszélgettem régi barátokkal és ők is azt érzik, hogy Marokkó megmarad az ember lelkében.
Visszahív.
"Ő" egy olyan ország ahol szinte, minden megtalálható.
Gyönyörű havas hegycsúcsok, szilaj óceán part, fenséges sivatag, otthont adó pálma ligetek, oázisok, XI-XII. század-i történelemmel,építészettel, ami lábaink előtt hever és nagyon kedves, nyitott emberekkel.
Marokkó, olyan mint egy égig érő fa, a koronája Európában van a gyökerei mélyen Afrikában.
Ez adja a különlegességét szerintem.
Talán e miatt is utazom vissza gyakran, hisz, olyan jó ott "megmerítkezni"!
" Marhaba"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése