Gátak önmagunkban...

Táncolunk, gyakorlunk, drilleket használunk, melyek megerősítenek bennünket a biztos mozdulat elsajátításában. Sokszor ugyanazt a mozdulatot, mozdulatsort, váltott vezetővel.
Ez egy FCBD style/ATS óra egyik része.
De gyakran megjelenik óráinkon másik oldal ami szintén előre visz, gyarapít:  ez az új mozdulatok megtanulása.
Itt ebben a fázisban mint oktatónak rögtön feltűnik kétfajta hozzáállás az egyik táncos  izgatott szemmel figyeli a mozdulat vagy kombináció bemutatását, míg a másik elcsügged és  "én ezt nem tudom" kijelentéssel kiáll szinte a sorból...Visszavonul,  szinte érezhető feszültséggel.
Mi ennek az oka? Mi az ami eltántorít bennünket egy új dolog megtanulásától és mi az ami érdeklődővé tesz?
Az életben ugyanígy találkozhatunk új impulzusokkal kihívásokkal, ezért  jó ha megleljük a választ erre a kérdésre.
A felmerülő reakció különbség  bármennyire is furcsának tűnik az a gondolkodásunkban rejlik, hiszen gondolkodásmódunk rögzültségének vagy fejlődésorientáltságának hatalmas befolyása van arra, hogy hogyan döntünk, vagy hogy hogy állunk a próba teremben az új kihívásokhoz.
Dweck szerint, ha rögzült gondolkodásban vagyunk mindent megteszünk egy ismeretlen kerülése érdekében, ami kudarccal végződhet...
Hányszor tapasztaljuk tánccsoport vezetők, hogy a tanuló csoport tagja között mindig megjelenik ez az attitűd és megjelenik mellette rögtön "tökéletesek akar lenni" és ha az nem sikerül,  látom a számomra érthetetlen  szégyent  tanítványom arcán. Ez a gondolkodás bezár, nem enged továbblépni, passzivá tesz, végtelenségig magyarázkodásban találjuk meg magunkat, elemzünk.
Ezen változtatni kell! 
Akár segítséggel, akár önmagamban való felismeréssel, illetve mindkettővel.  :)
Hogy ráismerjünk erre a gondolkodásunkra, figyeljünk a TESTÜNKRE!
Mit is érzek?
Dobog a szívem? Hirtelen kipirosodik az arcom? Mintha kő lenne a gyomromban?Szoritó fejfájás?Kiszárad a torkom? Nevetgélek nem tudom miért vagy unottan fáradtan állok?

Azt hiszem életünk során ezt az érzést, mind a próba teremben a táncunk tanulásánál és az életben is megtapasztaljuk.

És miért írom e sorokat?  Saját hosszú éves tapasztalásból tudom, hogy ha  a táncteremben átlépem önmagam gátjait azt "életben" is tudom kamatoztatni.
Ez biztos!

Joós Judit