És akkor azon a csöndes estén, te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál. "
- .." Ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább : egy este szökj le titokban a tóhoz.
- Ha a szomorúságoddal a tó partján megállsz : olyan kék lesz a víz mint sohasem volt. a legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend és ameddig ér a nádas: minden nádszál neked muzsikál akkor.
- És látni fogod az estét, ahogy leszáll a tóra. És hallani fogod a madarakat, békákat, és a szúnyogokat és a tücsköket egyszerre megszólalni..
Vass Albert
Megjegyzések
Megjegyzés küldése