Szerveződik a Törzsi Verseny! Lassan a véghajrába érkezik.
Nézegetem a régi versenyekről a képeket, az arcokat, a mosolyokat közben arra gondolok milyen jó is hogy ilyen régóta együtt vagyok ezzel a lelkes, kedves, érzékeny táncos társasággal.
Ismerős arcok, akik ezeken a versenyeken még indulóként láthatók, most már oktatók, profi táncosok! Sokan megmaradtak ezen az ÚTON...
Jó tanítani!
Jó emberekkel, aranyos csetlő-botló nőkkel, kezdőkkel elindulni, tánclépéseket gyakorolni, megállni és beszélgetni egy picit a két mozdulat között.
Jó látni, hogy megnyílnak, megerősödnek, sikerük lesz amikor próbálkoznak a lépésekkel.
Jó közép haladó csoportjaimmal már teljesen tudatosan, dolgozni, már már fél szavakból értjük egymás. Elmarad az "én ezt nem tudom megcsinálni" kifejezés a szótárunkból... Nézem őket instruálom és szeretet van a szívemben feléjük.
Jó a Jaminával együtt létezni! A próbák, a beszélgetések, a kemény órák, a "lelkizések" mind mind hozzátartoznak a létünkhöz. Akik nincsenek jelenleg közöttünk Jaminás táncosok azokról is úgy beszélünk mintha ott lennének, folyamatos a kapcsolat közöttünk.
Hálás vagyok hogy ezt megélhetem, mert számomra a tanításnál nincs jobb módja a tanulásnak.
Rengeteget tudok meg az emberekről és arról is, mi mozgatja őket.
És önmagunkról, illetve magáról az életről is tanulok amit Ti mutattok nekem
A tanított anyagról a táncunkról csak így tudom mélyíteni a tudásomat ha átadhatom.
Nem lesz öncélú.
Ezt szeretném igazán átadni a tánc mellett a tanítványaimnak, azoknak akik már tiszta szívvel beálltak az ATS tanítás mellé, hogy vigyék tovább ezt a gondolatot.
Számomra a kérdés : vajon megtettem minden tőlem telhetőt?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése