Olvasom leveleiteket,
most már kicsit "távolabbról", nem bevonódva a tábori érzésekbe.
Micsoda érzelmek,
megéléseket, tapasztalásokat éltünk meg (önmagunk felé is) közösen!
Milyen szép
megnyilvánulások, gondolatok!
Megható őszinteség,
intimitás, barátság, amit felém nyújtotok, és amit remélem viszonozni is tudok.
Kötődéseink egymáshoz,
évről évre, erősödnek.
Erősödik a bizalom,
még akkor is, ha nem találkozunk egymással akár egy évig vagy fél évig.
Érkeznek új táncosok,
akik ismerkednek még a tánccal, a tábori miliővel és itt a táborunkban, mint
egy finom hullámzásban, feloldódnak.
A régebbi táncosok, „táborosok”,
hívogatóan, kedvesen táncba viszitek őket.
Vagyunk, akik fáradtan,
érkezünk a helyszínre, ahol, mint egy varázsütésre lassan észrevesszük,
hogy már más az érzésünk…
Mi történik itt?-
tehetjük fel a kérdést. Így hatunk egymásra?
Az gondolom, igen...
Öröm számomra, hogy
jól érzitek magatokat a beszélgetéseinkben, a bemutatkozó körünkben, az
egymásra figyelés és rácsodálkozás hosszas, megindító pillanataiban.
Számomra is
meghatározó volt gondolataitok, a tárgyaitok, amit hoztatok magatokkal, amit
megosztottunk egymással.
Milyen jó ebben a
formában is megismerni egymást, közelebb kerülünk…
Öröm, hogy sokaknál
egy szabadság megélésének élménye is előkerül és előkerült az elengedés érzése is.
Azok a szépséges
könnycseppek pedig számunkra is kitisztítottak sok mindent...
És jöttek az élmények!
A közös a tanulás, a
közös egymásra figyelés, a közösen elszenvedett hőség, a közös nevetések, az
„együtt lélegzés ennyi nővel”, a Jamina
Ghawazee Tribal táncosainak közös munkája, a közös ATS® tánc tanulása, gyakorlása és gyakorlása.
Különbözőségünk
ellenére, a HARMÓNIA kölcsönös megélése!
Ezek az Együttes élményeink, amik meghatározóak.
Mindenki számára
fontos, hiszen ennek hatására változik folyamatosan a csoportunk kultúrája, bizonyos
normák alakulnak ki és szokások, szertartások jönnek létre.
Ezek a változások,
élmények alakítják továbbra is csoportjainkat, táborainkat, érzelmi töltéssel
erős kohéziót hozunk létre, ha egy kicsit „tudományos” akarok lenni… :D
Az biztos, hogy ez az
érzelmi töltés, együttes élmény, mindig felidézhető.
Akkor is, amikor már nem a
szeretet kőrben ülünk, vagy már nem egymás életébe pillantunk be, vagy a táncot
éppen nem gyakoroljuk.
Az itt és így megélt pillanatok,
együttes élmények beépülnek életünkbe, személyiségünkbe.
Ezeket nem lehet
elfeledni!
Ez történt most velem
is, ahogy végig olvastam leveleiteket.
Köszönöm a néhány levélben írt, számomra hasznos észrevételeket, figyelni
fogok rá!
Szeretettel,
Joós Judit
ui. Tudjátok, ne feledjük a "pozitív pletykát" ;)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése