Elindultam...



„Nincs természetesebb vágy, mint a tudásvágy. 
Minden eszközzel próbát teszünk, hogy kielégítsük…” 

Montaigne




Elindultam ezen az úton is  és ez örömmel tölt el!
Olyan otthonos érzésem van, értem a szavakat érzem az érzéseket...

 De miért is kezdtem el foglalkozni ezzel a szakmával?
Honnan jön az indíttatás, hogy más ember segítségére legyek, kísérjem őt és folyamatban legyek vele?
Személyes élettörténet, a személyes én adja rá a választ.

A csoport vagy egyéni ülésekben, nem csak egy másik ember kísérésről van szó a szupervízió gyakorlatában, hanem a pontos keretek megtartásáról, egy refelektív tér megnyitásáról az egész szupervíziós folyamat alatt. És ez működik !
Ahhoz hogy ezt létre tudtam hozni, tisztába kellett lenni önmagammal...

Számomra azt jelenti, hogy a szupervíziós folyamat amit gyakorlatban végzek, a figyelem, a segítés, mellett,  összekapcsolódik egy közös tanulással is, a szupervizáltam tanulásával. 

Hogy ebben milyen kapocsolódás, átfedés van a tánc világához, a tanítványaim mozgásfejlődéséhez és ennek a folyamatnak a nehézségéhez,  szépségéhez, az egy külön fejezet lesz...

Minden tudásunkhoz hozzátartozik önmagam és környezetem „tudása”.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ATS® kezdőknek avagy a zárt lapocka titka...