Oda, ahová a szívem vezet. Mindig...
Próbálok figyelni és ráérezni erre a kis dobogó szervemre. A belső hangomra.
Figyelünk- e rá? Nem könnyű és nem egyszerű dolog. Bátorságot igényel, csendet és kitartást.
Ha meg tudjuk teremteni akkor a bolyongó léleknek egy stabilitást, egy megállást nyújt.
Rohanunk egyik létből a másikba, akkor itt a mostani létünkben miért nem figyelünk? Hol is vagyok? Kivel is vagyok? Hová tartok? Kihez tartozom ? Miért jó ez?
Jó ezt tudni mert megpihenhetsz !
Az egónk szorítása kisebb lesz, megérkezhetsz önmagadba.
Életünkre rányomódik a "fastfood" rendszerben történő élvezet és információ falása, a még és még többet, a mindig más dolgok, emberek, behívása a pillanatnyi örömökben való megmerítkezés.
Azt hisszük megérkeztünk, befogadnak, de nem!
Mert ami fontos, hogy hol vagyok én? Hol van szívem? Tudjuk ezt?
Kérdezem még egyszer : Figyelünk rá?
Őszintén.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése