Profinak lenni valamiben nem egy egyszerű dolog és mint tudjuk,amatőrből átváltani a profizmus nehéz útjára az sem könnyű...
Ahhoz hogy professzionálisan meg tudjam oldani, mutatni azt amit szeretnék, bizonyos tehetségen kívül óriási szorgalomra, kitartásra, alázatra, és sok sok gyakorlásra van szükség.
A tegnapi ATS® műhelymunkánkon is ezt tapasztaltam.
Próbálunk minél tökéletesebb megvalósítás felé vezérelni táncmozdulatainkat, apró lépésekkel, tízszer, ötvenszer , ugyanazt a mozdulatot végig vezetni, először a tükörben nézve, majd vezetőnket nézve, majd önmagunkat belülről is figyelve, haladunk egyre közelebb a megfelelő kivitelezés felé.
Türelem kell, mert testünk nem engedelmeskedik, lázad! Nem úgy akarja ahogy mi, mást szokott meg...
E mellett testünk, mozdulataink jelzésként is viselkednek, csak figyeljünk rá! Miért is nem tudom például Bodywave-nél karjaimat messzebbre nyújtani? Miért zárom szorosan mellkasom előtt rendszeresen a bal karomat ahelyett hogy egy szép keretet formálva engedném közel magamhoz a külvilágot?
És ami a legbosszantóbb, miért nem veszem észre ezt önmagamon ?
Ha egy kicsit eltávolodunk a tánc tanulásától, gondoltunk-e arra, mit jelent ebben az esetben a külvilág számomra, mit jelent beengedés, vagy a zártság fogalma?
A tánc maga a technikai részeken kívül egy érzelmi és egy agyi tevékenység is. Nagyon leegyszerűsítve az agysejtek egymásra hatásából keletkezhet a gátlás vagy az aktivitás. Mindkettő jelen van...
Először érzékelünk, majd felfogjuk, és cselekszünk!
Az érzékelő sejtjeink aktiválják az agysejteket, melyek aktiválják az izmokat és ez visszafelé is érvényes.
Folyamatban vagyunk!
Ez történik a tánc tanulásakor és ezért szükséges egy látszólag egyszerű ATS® alap mozdulatot is "drill"-ben nagyon sokszor és folyamatosan gyakorolni.Önmagunkat megfigyelve, mozdulatainkra figyelve tudatosan.
Ekkor mondhatjuk el magunkról, hogy elindultunk a professzionizmus útján.
Ahhoz hogy professzionálisan meg tudjam oldani, mutatni azt amit szeretnék, bizonyos tehetségen kívül óriási szorgalomra, kitartásra, alázatra, és sok sok gyakorlásra van szükség.
A tegnapi ATS® műhelymunkánkon is ezt tapasztaltam.
Próbálunk minél tökéletesebb megvalósítás felé vezérelni táncmozdulatainkat, apró lépésekkel, tízszer, ötvenszer , ugyanazt a mozdulatot végig vezetni, először a tükörben nézve, majd vezetőnket nézve, majd önmagunkat belülről is figyelve, haladunk egyre közelebb a megfelelő kivitelezés felé.
Türelem kell, mert testünk nem engedelmeskedik, lázad! Nem úgy akarja ahogy mi, mást szokott meg...
E mellett testünk, mozdulataink jelzésként is viselkednek, csak figyeljünk rá! Miért is nem tudom például Bodywave-nél karjaimat messzebbre nyújtani? Miért zárom szorosan mellkasom előtt rendszeresen a bal karomat ahelyett hogy egy szép keretet formálva engedném közel magamhoz a külvilágot?
És ami a legbosszantóbb, miért nem veszem észre ezt önmagamon ?
Ha egy kicsit eltávolodunk a tánc tanulásától, gondoltunk-e arra, mit jelent ebben az esetben a külvilág számomra, mit jelent beengedés, vagy a zártság fogalma?
A tánc maga a technikai részeken kívül egy érzelmi és egy agyi tevékenység is. Nagyon leegyszerűsítve az agysejtek egymásra hatásából keletkezhet a gátlás vagy az aktivitás. Mindkettő jelen van...
Először érzékelünk, majd felfogjuk, és cselekszünk!
Az érzékelő sejtjeink aktiválják az agysejteket, melyek aktiválják az izmokat és ez visszafelé is érvényes.
Folyamatban vagyunk!
Ez történik a tánc tanulásakor és ezért szükséges egy látszólag egyszerű ATS® alap mozdulatot is "drill"-ben nagyon sokszor és folyamatosan gyakorolni.Önmagunkat megfigyelve, mozdulatainkra figyelve tudatosan.
Ekkor mondhatjuk el magunkról, hogy elindultunk a professzionizmus útján.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése