Mindig dilemma jelenik meg bennem, hogy szervezzem-e ismét a Törzsi Hastánc Versenyt..
Egy olyan megmérettetést ahol ki kell állni a versenyre jelentkezőnek a színpadra és megmutatni azt a tudást amit abban az adott pillanatban meg tud mutatni.
Nem csak tudásról van, szó itt. Sokkal összetettebb dolog egy versenyen való részvétel.
Soha nem voltam versenyző, mégis nagyon tudom respektálni azokat a versenyen résztvevő táncosokat akik, elhatározzák hogy felkészülnek egy ilyen jellegű megmérettetésre.
A versenyzése mellett el kell tudni fogadni egy véleményt, egy értékelést.
Hogy egy művészeti tevékenységben zsűrizni kell ez egy adott és nehéz dolog, mert valamilyen megérintettség után tud egy zsúri tag a szakmaiságot beleértve, adni egy pontszámot.
Nekem ez tetszik...
Mit jelent az hogy nekem ez tetszik? Mi dönti el bennem? Milyen érzeteket kelt bennem egy produkció ?
Ezekben van az egész zsűrizés alfája -ómegája.
Ha egy táncot megnézünk vagy bármilyen művészeti ágban létrehozott produkciót, egy érzést kelt bennünk, ez az első dolog. Majd figyeljétek meg ! :)
Ezután, lépek kapcsolatba az előadással, a technikával, a finomságokkal, az arc kifejezéssel stb.
Lehet egy produkció kristály tiszta technikailag ha nem" jön le" jól a színpadról, akkor bizonyos hátrányba kerül és fordítva, ha van egy üzenete számunkra egy előadásnak akkor az fog előbbre kerülni mert megérint.
De azt gondolom, hogy nem ez a fontos, hogy ki győz, vagy ki nem győz!
Az egység a fontos az együtt mozdulás a fontos, az egymásra figyelés a fontos!
Mert enélkül nincs motiváció, inspiráció, nincs fejlődés!
Az egymásra figyelés nélkül pedig nem születnek meg a csodás fehér hattyúk és nagy hattyú csapatok akik már, nemcsak a biztonságot adó tóban úszkálnak kecsesen, hanem kezdenek a felhők felé szállni.
Dilemmám ilyenkor tovatűnik, mert látom ezeken a versenyeken, hogy ott vagytok szürke kis kacsának gondolt hattyú szépségek !
Köszönet a közös Útért!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése