Búcsú

Tegnap megéltem ismét egy találkozást és az azt követő elválást...
Hogy lehet ehhez idomulni, mennyire tudom magam tudatosan arra nevelni,hogy ez a "normális", mindig minden változik körülöttünk és hogy sokszor nincs hatásom rá. A változás az egyetlen ami nem változik..
És jönnek a reflexiók ;)
Arra gondolok, hogy milyen sok az életemben fellelhető emlék, találkozásokról, elválásokról, melyek kísérnek, emberek,arcok, érzések,illatok, már nem is tudom pontosan hogy mi történt csak az érzést tartottam meg.
Találkozunk, elválunk, rövid ideig, akár együtt vagyunk hosszan, majd elválunk, folytatjuk az utunkat.
Jó volt tegnap látni szemeiteket, nevetéseket hallgatni, együtt mozogni, nevetni, beszélgetni veletek!
Egy energiaburokban voltunk,ami még mindig ott van közöttünk a cinkosság, érzése, az egymást segítés érzése,elnézése a gyengeségeinknek,mellette a bátorítás, ténylegesen, őszintén.
Nekem ezt, a "kicsit búcsú érzését" szép keret adta meg.
A képzésünk első napján kerültem össze egy gyakorlatban az egyik társunkkal, és képzés alatt szinte nem dolgoztunk együtt, most az utolsó napon pedig együtt mehettünk haza.Rájöttem szeretem a kereteket.

Köszönet az együtt eltöltött, "dolgos" évekért!
No,azért próbáljuk meg a lehetetlent, ami a SZUPERVÍZIÓBAN lehetséges :  TALÁLKOZZUNK !