Szupervizió és a tánc?

Leülepedtek, felemelő érzéseim, széles mederbe áramlanak.
Hosszú - hosszú ideje szervezem a tánctáborokat.
Nincs kettő egyforma tábor és mindegyik egy-egy fő jellegzetességgel bír.
Mindig fő hangsúly feltetetünk társainkkal az ATS táncra, a jóga gyakorlatokra, táncmeditációra, a mozgásra és az elmozdulásra...
Végig gondolva a tánctábori mozzanatokat, az évek alatt, folyamatos elmozdulást tapasztalok, valamilyen összeérését a tanult szupervízió gyakorlatomnak, a tánc gyakorlása, tanítása, a csoportok dinamikája között.
A táncot mint "tudást" valamikor ajándékba kaptam, igen ez a legjobb szó rá, valahogy megérkezett hozzám, felkért...
És én igen mondtam.
A szupervízió is ajándék, ami az utamba került, megkérdezve tőlem ,"na, szeretnél megismerni" ?
Izgatottan bólintottam, hogy igen!
Ezek az életem számos területén megjelenő, "ajándékok", persze nem azt jelentik, hogy semmit nem kellett vagy kell értük tenni. Sok-sok tanulás ami követi ezeket hozzám érkező impulzusokat, gyakorlása annak ami még nem érett meg bennem, reflexiók ami még több nyitást enged meg önmagam felé.
Így van ez mindkét, jelenleg gyakorolt szakmámmal! Szupervízió és a tánc.
Szupervizor szakmai identitás keresésemet meghatározza hogy egy bizonyos mozgásformával.a tánccal foglalkozom és hogy ezt, hogy tudom integrálni a "szupervizorságommal".
Amikor a csoportos foglalkozásokat tartom akkor érzem hogy ez a két szakmai identitás összeérik bennem.
Jó együtt mély dolgokról beszélni, megmutatni ezt egymást között mozgásban a táncban, megnyílni egy csoportban.
Szükséges igény.
Szükséges tudatában lenni nem csak az érzelmi oldalunknak, hanem a testi, mozgással összekötött érzéseinknek, jó ezt megosztani egymás között.
Jók a találkozásaink, a szemkontaktusunk, azt hogy értjük egymást, akár ha csendben vagyunk, az ATS-t gyakoroljuk, akár ha egymással beszélünk.
Hiszen ha kommunikáció zajlik köztünk akkor sikerül befogadni másokat, meg tudjuk fogalmazni értékeket amire figyelünk. ( három szavas visszajelzéseink).
Motivációk sora jelenik meg a táborunkban, inspirálódunk egymástól, feltöltődünk...
Egymás elismerése, odafordulásunk egymáshoz és azokhoz akik először vannak jelen tánctáborban, az összetartozás élménye mind megerősít abban hogy szükségünk van ezekre az eseményekre, néhol táncos erőpróbákra, bolondozásokra, mert így megerősítést nyerhet bennünk az hogy az álmainkat, elképzelésünket meg tudjuk valósítani. Helyünkön vagyunk.
Zárókörünkben olyan érzések, kimondott megélések kerültek felszínre ami nagyon megérintett. Megkockáztatom, hogy önreflexióval éltünk....
És mint a táncunk amit oly sokat gyakorlunk, mint a szupervízió, nem csak a szakmai személyiségünkben segít megerősödni, hanem saját identitásunkat is egy szélesebb mederbe tereli, megerősíti.
Személyiségünk is változik, fejlődik.
Elmozdulás történik...



Megjegyzések