"Hogy szemed tükrében szembenézhettem önmagammal"
Ezzel a számomra szépséges mondattal ébredtem amit egy kedves táncostól a hétvégi műhelymunka, ATS® worshop után kaptam.
Igen, egyre inkább megerősödik bennem, hogy a kapcsolódásaink a kapcsolataink a hétköznapi és táncos életünkben is milyen nagy szerepet töltenek be. Erre vagyunk teremtve, hogy kapcsolatainkban éljünk, boldoguljunk.
De mit is jelent a kapcsolódás szó az általam oktatott ATS® stilusú táncban?
Életünkben és táncban is megéljük a térben való létezést élményét, testünk nem ér véget fizikai határainál, körbevesz minket egy burok, ami összekapcsolhat de szét is választhat.
Ez az amit az ATS® táncban megélünk, a burokban létezést, az összekapcsolódást, eltávolodást, de a kapcsolódás képtelenséget, bátortalanságot is. Miért nem tudom rábízni magam a vezető táncosra? Miért nem tudok és merek vezetővé válni?
Mi akadályoz meg ebben, önmagamban? Vagy az ellentét, miért is akarok mindig vezető táncos lenni?
A foglalkozásaimon a tánc gyakorlása mellett mindig teret engedünk az önmagunkról való gondolkodásnak, ahol egyszer csak szembetalálkozunk saját magunkkal! Izgalmas pillanat ez.
A szembetalálkozás legizgalmasabb akkor, amikor egy másik szem vagy arc adja a tükörképet.
Odanyújtja a szemének tükrét: nézz bele hiszen te vagy ez a csoda !
El tudom-e hinni azt amit ez a szem mond ? Hiszen már hallani vélem : nem jól csinálom, nem vagyok alkalmas rá, "én nem ilyen vagyok" . Ha belenézek a nagy fali tükörbe gyakran számomra egy nem elfogadott kép jelenik meg. Akkor ez most mit jelent? kérdés motoszkál fejemben.
A megoldás a csoportban, a foglalkozáson, a táncon keresztül érkezik, akikkel táncolunk, akik vezetnek minket,ott vagyunk mi is elrejtve.
Ezeket a feljövő érzéseket átbeszélve tudjuk a kapuinkat megnyitni önmagunk felé és egy "aha" élménnyel tovább lépni, táncolni..
A három órás workshop természetesen nem volt elegendő arra, hogy mindent megtudjunk magunkról és táncunkról, de elindulásnak szép volt.
Amit láttam és éreztem, hogy a foglalkozáson, hogy egyre oldottabban beszéltetek egymásnak arról amiben vagytok, oldottabban táncoltatok és vettétek fel egymás ritmusát.
Finom szálakon rezdültetek és így tudtátok megélni az ATS® tánc gyönyörűségét a csoportos improvizációt!
Köszönöm az együttlétet!
Ezzel a számomra szépséges mondattal ébredtem amit egy kedves táncostól a hétvégi műhelymunka, ATS® worshop után kaptam.
Igen, egyre inkább megerősödik bennem, hogy a kapcsolódásaink a kapcsolataink a hétköznapi és táncos életünkben is milyen nagy szerepet töltenek be. Erre vagyunk teremtve, hogy kapcsolatainkban éljünk, boldoguljunk.
De mit is jelent a kapcsolódás szó az általam oktatott ATS® stilusú táncban?
Életünkben és táncban is megéljük a térben való létezést élményét, testünk nem ér véget fizikai határainál, körbevesz minket egy burok, ami összekapcsolhat de szét is választhat.
Ez az amit az ATS® táncban megélünk, a burokban létezést, az összekapcsolódást, eltávolodást, de a kapcsolódás képtelenséget, bátortalanságot is. Miért nem tudom rábízni magam a vezető táncosra? Miért nem tudok és merek vezetővé válni?
A foglalkozásaimon a tánc gyakorlása mellett mindig teret engedünk az önmagunkról való gondolkodásnak, ahol egyszer csak szembetalálkozunk saját magunkkal! Izgalmas pillanat ez.
A szembetalálkozás legizgalmasabb akkor, amikor egy másik szem vagy arc adja a tükörképet.
Odanyújtja a szemének tükrét: nézz bele hiszen te vagy ez a csoda !
El tudom-e hinni azt amit ez a szem mond ? Hiszen már hallani vélem : nem jól csinálom, nem vagyok alkalmas rá, "én nem ilyen vagyok" . Ha belenézek a nagy fali tükörbe gyakran számomra egy nem elfogadott kép jelenik meg. Akkor ez most mit jelent? kérdés motoszkál fejemben.
A megoldás a csoportban, a foglalkozáson, a táncon keresztül érkezik, akikkel táncolunk, akik vezetnek minket,ott vagyunk mi is elrejtve.
Ezeket a feljövő érzéseket átbeszélve tudjuk a kapuinkat megnyitni önmagunk felé és egy "aha" élménnyel tovább lépni, táncolni..
A három órás workshop természetesen nem volt elegendő arra, hogy mindent megtudjunk magunkról és táncunkról, de elindulásnak szép volt.
Amit láttam és éreztem, hogy a foglalkozáson, hogy egyre oldottabban beszéltetek egymásnak arról amiben vagytok, oldottabban táncoltatok és vettétek fel egymás ritmusát.
Finom szálakon rezdültetek és így tudtátok megélni az ATS® tánc gyönyörűségét a csoportos improvizációt!
Köszönöm az együttlétet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése