Azt gondolom, hogy nagyon keveseknek adatik meg hogy ideális körülmények között nőjön fel.
Ideális körülmény? Egyáltalán mit jelent és tudjuk e pontosan behatárolni ?
Azt viszont biztosan tudni lehet, hogy a magabiztos, önmagát elfogadó felnőtté váláshoz hatalmas segítséget ad ha stabil, kiszámítható és szerető szülők vannak mellettünk, akik örömet lelnek abban hogy felnövünk.Szeretettel és biztatással nézik a próbálkozásainkat bukdácsolásainkat, mellette egy pozitív tükörként is működnek számunkra.
Ha a korai gyermekkorban ezeken a területeken hiányosság jelentkezik, későbbi életünk során meg fognak jelenni azok a “tünetek”, melyek jelzik az elakadásainkat.
Ha rendszeres megaláztatásnak vagy “csak“ figyelmen kívül hagyásnak volt kitéve egy gyermek, felnőtt korban a magabiztosságában, önbecsülésében hiányt szenved.
Önbecsülés mint sok magyar szó pontosan kifejezi hogy mit jelent : önmagam megbecsülése.
Ha saját magunkat nem becsüljük kielégítően, nem fordulunk szeretettel önmagunk felé, milyen módon tudunk kapcsolataink felé fordulni? A gyermekkorban megélt hiányokat, rajtunk kívül bizony kapcsolataink, kapcsolódásaink is megszenvedik.
Hogy ez miként függ össze testünkkel való kapcsolódásban?
Úgy, hogy nem veszünk tudomást arról,hogy testünk számunkra egy öröm forrása is, amelyre támaszkodhatunk, amelyre büszkék lehetünk, amely jelzéseket ad számunkra.
Jelzi a biztonságot, de a veszélyt is környezetünkben és ilyen módon a testérzeteinkkel tudunk kapcsolódni a világunkhoz.
Ha a kapcsolódás helyett elárasztanak minket folyamatosan a gyermekkor traumái, mellőzöttsége, elveszítjük képességünket arra hogy “otthon érezzük”magunkat a bőrünkben ezáltal a világban is.
A felnőttkori önmagam megbecsülésére tett tudatos erőfeszítés, bátorságot, odafigyelést és tisztán visszatükröző közösséget kíván. Ebből tudunk építkezni ezáltal átírni történetünket.
Pontos visszatükrözéssel egy elfogadó biztonságos légkörben.
Ebben segíthet egy jó közösség, egy hiteles szakember vagy mindkettő. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése