Sokáig azt gondoltam messziről érkeztem a szupervizió világába...
Szép lassan az egyetemi képzés alatt kitisztázódni látszik, hogy az általam olyan szívesen tanult szupervízió mint szakma, nem áll annyira messze a már 20 éve végzett tánctanításom alaptételétől.
Azt gondolom sokan látjátok, hogy számomra az ATS® TÁNC tanítása nem csak tornagyakorlatok, tánclépések halmaza.
A tanítás ott kezdődik, hogy találkozom egy jelentkezővel, kapcsolatba lépek vele, "szerződést" kötünk.
Az első találkozások alkalmával már körvonalazódik, hogy mit szeretne a jelentkező táncos társam, vagy mi a problémája, hol van az elakadása. Miért jött hozzám?
Beszélgetünk, meghallgatom.
De nem csak itt, a beszélgetés alatt, jön felszínre ami egy táncot tanulni szerető, nőben, lányban, asszonyban megjelenik számomra, hanem a mozgásában is megmutatkozik.
Mozgásunk mindent elárul testünkről, lelkünkről.
Számomra is mint tánc oktatónak is jelzés tanítványaim táncát nézve, de ha jól figyelünk önmagunkra, megtaláljuk a saját elakadásainkat is.
Amit táncolunk, ahogy mozdulunk azok vagyunk.
Mozgásunkban megmutatkozik a múltunk is...
Ezért számomra mindig az az elsőrendű, hogy az ATS® tánc oktatása mellett, hogy tanítványaim megismerjék a mozgás, a tánc örömét, visszataláljanak a saját testükbe és ott "otthonosan" érezzék magukat.
Az hogy szupervízió kérdésének felvetésére, miért is írtam ezt a bevezetőt, az az gondolat vezette, hogy ezt a tapasztalásomat amit sok-sok éven át, nagyon szép tanítványi kőrrel végzek, bizonyos mértékben, szeretném átültetni a szupervízió területére is.
Természetesen csak akkor ha ez még jobban előmozdítja, kimozgatja a hozzám forduló szupervizáltat a beragadt élethelyzetéből.
Saját tapasztalat, hogy mozgásunkkal sok mindent el tudunk mesélni, meg tudunk értetni, fel tudunk oldani.
Minden felfedezés másokban, önmagunkban egy megvilágított kapu, amin be lehet lépni !
Szép lassan az egyetemi képzés alatt kitisztázódni látszik, hogy az általam olyan szívesen tanult szupervízió mint szakma, nem áll annyira messze a már 20 éve végzett tánctanításom alaptételétől.
Azt gondolom sokan látjátok, hogy számomra az ATS® TÁNC tanítása nem csak tornagyakorlatok, tánclépések halmaza.
A tanítás ott kezdődik, hogy találkozom egy jelentkezővel, kapcsolatba lépek vele, "szerződést" kötünk.
Az első találkozások alkalmával már körvonalazódik, hogy mit szeretne a jelentkező táncos társam, vagy mi a problémája, hol van az elakadása. Miért jött hozzám?
Beszélgetünk, meghallgatom.
De nem csak itt, a beszélgetés alatt, jön felszínre ami egy táncot tanulni szerető, nőben, lányban, asszonyban megjelenik számomra, hanem a mozgásában is megmutatkozik.
Mozgásunk mindent elárul testünkről, lelkünkről.
Számomra is mint tánc oktatónak is jelzés tanítványaim táncát nézve, de ha jól figyelünk önmagunkra, megtaláljuk a saját elakadásainkat is.
Amit táncolunk, ahogy mozdulunk azok vagyunk.
Mozgásunkban megmutatkozik a múltunk is...
Ezért számomra mindig az az elsőrendű, hogy az ATS® tánc oktatása mellett, hogy tanítványaim megismerjék a mozgás, a tánc örömét, visszataláljanak a saját testükbe és ott "otthonosan" érezzék magukat.
Az hogy szupervízió kérdésének felvetésére, miért is írtam ezt a bevezetőt, az az gondolat vezette, hogy ezt a tapasztalásomat amit sok-sok éven át, nagyon szép tanítványi kőrrel végzek, bizonyos mértékben, szeretném átültetni a szupervízió területére is.
Természetesen csak akkor ha ez még jobban előmozdítja, kimozgatja a hozzám forduló szupervizáltat a beragadt élethelyzetéből.
Saját tapasztalat, hogy mozgásunkkal sok mindent el tudunk mesélni, meg tudunk értetni, fel tudunk oldani.
Minden felfedezés másokban, önmagunkban egy megvilágított kapu, amin be lehet lépni !
Megjegyzések
Megjegyzés küldése