Tánccsoportok vezetőjeként komoly kihívást jelentett számomra az elmúlt időszak.
Azon gondolkoztam, hogy csoportjaim amelyek a tánc vagy egy szakmai beszélgetés témája köré tömörülnek, ezen közösségeket milyen formában tudom megtartani és emellett fenntartani azt a jó kapcsolatot amit az elmúlt évek bizonyítottak.
Gondolom, nálatok is felmerült tánccsoportvezetőként hogy mi a feladat vezetőként, hogyan tovább,- mit tudok tenni és azt hogyan- kérdése.
Ahhoz hogy komolyan töprenghessek jócskán lehetőséget adott a hátunk mötött hagyott karanténos időszak. Ebben az időszakban megjelent gondolataimat szeretném megosztani veletek, hiszen sokan vagyunk akik csoportot, közösséget vezetünk vagy vezetni fogunk.
Az első felmerülő kérdésem hogy miért fontos, hogy vezetőként milyen szemlélettel vagyok jelen egy közösségben?
Mi dönti el hogy egy jó csoportból kiváló csoport lesz, annak szakmai de emberi értékeivel?
Mi teszi ezt lehetővé hogy kiemelkedővé váljanak csoportjaink?
Nekem mint vezetőnek milyen a szerepem ebben?
A kiemelkedést nem csak szakmai szempontból értem hanem abból hogy egy közösség, egy tánccsoport mit tud adni egymásnak, mit mutat és tanul egymástól és mit tud kifelé sugározni.
Jim Collins amerikai pszichológus a "Jóból kiváló" című könyvében érdekes információkat oszt meg velünk. Mégpedig azt hogy a jó csoportban és közösségekben nem a rendkívüli képességekkel saját adottságaikban fanatikusan hívő vezetők álltak, hanem olyan vezetők aki szembemertek nézni saját hiányosságaikkal, akik kérdéseket tettek fel és meghallották a csoportjaikból érkező választ, felismerték, saját kudarcaikat, de emellett hittek saját sikerükben. Ismerős?
Miért is írom ezt?
Azért mert elengedhetetlen, hogy ha szeretnénk egy kiváló csoportot létrehozni, megőrizni, közös terveket készíteni akkor olyan emberekkel, táncosokkal kell magunkat körülvenni akik valamiben jók, sőt jobbak mint mi!
Vezetőként nincs szükségünk saját "nagyságunk" bizonyítására, jelentőségünkre, sikereinkre, elért eredményeinkre hivatkozva. Viszont vezetőként a hiteles munkát, önmagunk és csoporttagok fejlesztését, a szabad párbeszédet tartom nagyon fontosnak. Merjük megkérdezni a tánccsoport tagjaitól ők hogy látnak bizonyos helyzetet, figyeljünk egymásra és a visszajelzésekre. Csak tanulunk belőle.
A csoport és annak dinamikája megköveteli a vezetést a jó gondolatiságú, de nem a diktatórikus döntéseket.
Amit saját tapasztalatként megéltem a közel 20 éves együtt táncolás, együtt levéssel csapatommal a Jamina Ghawazee Tribal tagjaival, hogy mennyire előrevitt az építő beszélgetések sora, a táncelőadások koncepciójának összeállításakor az ötletelések, az egymás meghallgatása, mind- mind adott ahhoz hogy több legyek.
Ezt élem meg a többi csoportomban is, JÓ MEGHALLANI mint üzennek felém!
Egyszerűen, imádom a tehetséges, ötlet dús, jó táncosokat és inspiráló embereket!
Nem biztos hogy így van, de azt gondolom, hogy ha folyamatosan azon mesterkedünk hogy a lehető legjobb képet alakítsunk ki magunkról szép lassan észrevesszük hogy a csoportunk, közösségünk elszalad mellettünk...
Joós Judit
Azon gondolkoztam, hogy csoportjaim amelyek a tánc vagy egy szakmai beszélgetés témája köré tömörülnek, ezen közösségeket milyen formában tudom megtartani és emellett fenntartani azt a jó kapcsolatot amit az elmúlt évek bizonyítottak.
Gondolom, nálatok is felmerült tánccsoportvezetőként hogy mi a feladat vezetőként, hogyan tovább,- mit tudok tenni és azt hogyan- kérdése.
Ahhoz hogy komolyan töprenghessek jócskán lehetőséget adott a hátunk mötött hagyott karanténos időszak. Ebben az időszakban megjelent gondolataimat szeretném megosztani veletek, hiszen sokan vagyunk akik csoportot, közösséget vezetünk vagy vezetni fogunk.
Az első felmerülő kérdésem hogy miért fontos, hogy vezetőként milyen szemlélettel vagyok jelen egy közösségben?
Mi dönti el hogy egy jó csoportból kiváló csoport lesz, annak szakmai de emberi értékeivel?
Mi teszi ezt lehetővé hogy kiemelkedővé váljanak csoportjaink?
Nekem mint vezetőnek milyen a szerepem ebben?
A kiemelkedést nem csak szakmai szempontból értem hanem abból hogy egy közösség, egy tánccsoport mit tud adni egymásnak, mit mutat és tanul egymástól és mit tud kifelé sugározni.
Jim Collins amerikai pszichológus a "Jóból kiváló" című könyvében érdekes információkat oszt meg velünk. Mégpedig azt hogy a jó csoportban és közösségekben nem a rendkívüli képességekkel saját adottságaikban fanatikusan hívő vezetők álltak, hanem olyan vezetők aki szembemertek nézni saját hiányosságaikkal, akik kérdéseket tettek fel és meghallották a csoportjaikból érkező választ, felismerték, saját kudarcaikat, de emellett hittek saját sikerükben. Ismerős?
Miért is írom ezt?
Azért mert elengedhetetlen, hogy ha szeretnénk egy kiváló csoportot létrehozni, megőrizni, közös terveket készíteni akkor olyan emberekkel, táncosokkal kell magunkat körülvenni akik valamiben jók, sőt jobbak mint mi!
Vezetőként nincs szükségünk saját "nagyságunk" bizonyítására, jelentőségünkre, sikereinkre, elért eredményeinkre hivatkozva. Viszont vezetőként a hiteles munkát, önmagunk és csoporttagok fejlesztését, a szabad párbeszédet tartom nagyon fontosnak. Merjük megkérdezni a tánccsoport tagjaitól ők hogy látnak bizonyos helyzetet, figyeljünk egymásra és a visszajelzésekre. Csak tanulunk belőle.
A csoport és annak dinamikája megköveteli a vezetést a jó gondolatiságú, de nem a diktatórikus döntéseket.
Amit saját tapasztalatként megéltem a közel 20 éves együtt táncolás, együtt levéssel csapatommal a Jamina Ghawazee Tribal tagjaival, hogy mennyire előrevitt az építő beszélgetések sora, a táncelőadások koncepciójának összeállításakor az ötletelések, az egymás meghallgatása, mind- mind adott ahhoz hogy több legyek.
Ezt élem meg a többi csoportomban is, JÓ MEGHALLANI mint üzennek felém!
Egyszerűen, imádom a tehetséges, ötlet dús, jó táncosokat és inspiráló embereket!
Nem biztos hogy így van, de azt gondolom, hogy ha folyamatosan azon mesterkedünk hogy a lehető legjobb képet alakítsunk ki magunkról szép lassan észrevesszük hogy a csoportunk, közösségünk elszalad mellettünk...
Joós Judit
Megjegyzések
Megjegyzés küldése